A Hercegszöllősi Mihály Magyar Ifjúsági Szervezet október
23-tól 26-ig házigazdája volt a XIII. Kárpát-medencei Civil Akadémiának.
Idén tizennégy résztvevője volt a találkozónak, akik
Erdélyből, Vajdaságból, Csehországból, Magyarországról és Horvátországból
érkeztek megismerni a drávaszögi és szlavóniai civil szervezeteket és azok
tevékenységet.
A Civil Akadémia megálmodói Romhányi András és Halász Péter
voltak, akik a budapesti Magyar Kollégiumon keresztül szervezték meg a
találkozókat. Minden év őszén a Kárpát-medence más-más országában kerül sor
erre az értékes találkozóra, hogy a résztvevők megismerjék egymást, és
betekintést nyerjenek abba, hogyan is tevékenykednek a magyar civil
szervezetek, és országonként hogyan ápoljak a magyar identitást. Ilyen
alkalmakkor tapasztalatcserére kerül sor és újabb ismeretek szerzésre. Így
történt ez idén is a Hercegszöllősi Mihály Magyar Ifjúsági Szervezet
szervezésében, amely gazdag programmal várta a résztvevőket. A vendégeknek
alkalmuk volt ellátogatni különböző drávaszögi és szlavóniai településekre,
ahol a helyi választmány elnökei és kultúregyesületek vezetői fogadták őket, és
meséltek a múltról és a jelenről. Hercegszöllős mellett megismerték Sepsét,
Nagybodolyát, Csúzát, Kiskőszeget, Vörösmartot, Újbezdánt, Kórógyot, Eszéket és
Karancsot.
- A szervezés kitűnő volt. A második napon például rengeteg
helyen voltunk, nehéz volt belesűríteni egy napba. De sikerült. Az ellátás, a
szállás kitűnő volt, tudtunk jól elbeszélgetni. Szinte sajnáltam, hogy ilyen
rövid ideig voltunk együtt. S ebben a rövid időszakban a szervező mindent bele
tudott sűríteni: koszorúzás, felemelő 56-os megemlékezés, tíz település
megismerése, kultúrműsor. Szenzációs! Továbbra is sok sikert kívánok a
horvátországi magyaroknak munkájukban, s társaimnak is, hogy még sok ehhez
hasonló találkozásban legyen részünk - nyilatkozta lapunknak Dukret Géza
Nagyváradról.
A résztvevők megvitatták, hogy bárhol legyünk,
magyarságunkat mindenhol sújtja a fogyatkozás. Fleisz János nagyváradi történész magyarázata szerint azonban a horvátországi magyarság az asszimiláció skáláján
az ötödik stádiumban van, ami már vészhelyzetnek számit. Sokat kell dolgozni és
tenni ennek érdekében, főleg az oktatás terén, és sokat kommunikálni terepen
szülőkkel, magyar családokkal. Azonban az itt látott kultúrműsorokat és
megemlékezéseket, úgy gondolják, egy kitűnő fiatal csapat szervezi, amelynek tagjai
talpraesetten és lelkesen végzik munkájukat, ami a civil munkában igen fontos.
- Nagyon jó volt az idei Civil Akadémia. Hiányozni fognak a
reggel eltöltött kedves percek, nap közben az egyesületek látogatásai, az
ottani kedves emberek, akiket megismerhettünk, és akik a számukra adott
környezetben tesznek valamit a közösségért siránkozás és önzés nélkül. Köszönöm
a szervezőknek, hogy ott voltunk, hogy együtt lehettünk - mondta el Fazekas
Mónika a csehországi Morvaberényből.
A XIII. Civil Akadémia megközelítette a résztvevők számára a
horvátországi magyarság mindennapjait, küzdelmeit, sikereit, kudarcait, tenni
akarását. Sok pozitív dolgot lehet kiemelni közösségünkben, azonban sok
negatívat is, talán leginkább azt, hogy nálunk mindenből kettő van, mert kicsi
magyar közösségünk két részre bomlik, és megfeledkezik arról, hogy életünk
viszont csak egy van. Mennyire többet és jobbat tudnánk tenni megmaradásunk
érdekében, ha összefogással mentenénk azt, ami még menthető, közös erővel
néznénk szembe a viharral, amely, ha nem vesszük fel a harcot, letipor
bennünket. Itt az idő az ébredésre!
Horvátországi Magyar Napló 41. szám
Tomašić Deák
Korina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése